Alma fajták

Alma fajták

Az alma vagy almafa (Malus) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Körülbelül 55 faj tartozik ide, melyek többsége Ázsiában, kisebb része Európában és Észak-Amerikában honos. A nemzetségbe tartozó egyedek, vagyis az almafák termésének a neve is alma.

Ha vannak alma fáid, egy gyümölcs szedő megkönnyíti majd a szüretelést!

Az almafajok közül az élelmezés szempontjából fontos szerepe van a nemes almának (Malus domestica), melynek több fajtáját termesztik a világon: terméseit gyümölcsként fogyasztják, illetve az élelmiszeripar nyersanyagként használja fel különféle termékek előállítása során. Ezt az almafajt, ennek fajtáit, s ezeknek a termését is egyszerűen almának nevezik.

Az almák ritkán tövises, lombhullató kis fák vagy cserjék. Leveleik egyszerűek, karéjosak, néha hasadtak. Virágzata csomó, bogernyő vagy sátorozó fürt. Virágaik fehér, rózsaszín vagy piros színűek.

Az almafa termése botanikailag csoportos tüszőtermés, alma áltermés (pomum): gömbölyded alakú, két végén bemélyedés található. A felső mélyedésből ered a rövid kocsány, ezzel csüng a fán. A másik mélyedésben az öt apró, elszáradt csészelevél. Az alma viaszos héja a gyümölcshúst veszi körül. Ezen belül öt hártyás rekeszben ülnek a magvak.

Most a teljesség igénye nélkül, tekintsük át, hogy hazánkban melyek a legelterjedtebb alma fajták.

Szerezz be egy gyümölcsprést, és frissítsd magad almalével a meleg hétköznapokon!

Gala

A Gala-fajták a legkelendőbb almafajták, amelyeket Új-Zélandon egy James Hutton nevű ember nemesített a Kidd’s Orange Red és a Golden Delicious fajták keresztezésével. Roppanós húsa és kimondottan édes íze tette az egyik legnépszerűbb almafajtává. Gyümölcse középnagy (150-170 g), gömbölyded, kemény húsú, lédús. A sima, enyhén viaszos héj az alapfajta esetében sárgás alapszínen narancsvörösen-világospirosan csíkozott, de típusonként változik a színek intenzitása. A Gala-fajták augusztus közepétől szeptember végéig érő őszi almák, a túlérés megelőzése érdekében pedig javasolt a szedést több körben elvégezni. A Gala must vagy más néven Regal Prince kifejezetten édes ízének köszönhetően az egyik legkeresettebb a Gala almafajták közül hazánkban. A termése közepesen nagy, felülete sima, gömbölyded alakú, így kényelmesen el lehet ropogtatni. A Gala must színét tekintve a sárga az alap, amit narancsvörös vagy sötétpiros fedőszín borít. Húsa kemény, roppanós, ugyanakkor finom szövetű és nagyon aromás, nagyon kellemes magában is megenni. A fáját könnyű alakítani, szétterülő korona jellemző rá, rendszeres a terméshozama. Előnye, hogy jól tűri a telet és a fagyot. Népszerű az alma fajták között.

Golden Reinders

A Golden Reinders almafajta a Golden Delicious mutánsa, amely Hollandiából származik, hazánkban pedig 1930 óta ismerik és termesztik. Érése szeptember végén-október elején következik be, és akár 6 hónapon át is tárolható. Gyümölcse a Golden Delicious-éhez képest nagyobb (140-180 gramm) és szebb, nem perzselődik, vékony héjú, zöldessárga színű, beérve sárga, édeskés, kellemes ízű. Hátránya, hogy lisztharmatra, varasodásra, és gombás betegségekre fogékony.

Granny Smith

Talán az egyik legismertebb almafajta, tömör húsával és zöld héjával a Granny Smith olyan, mint egy ehető smaragd. 1868-ban fedeztek fel Ausztráliában, vélhetően a French Crab és Rome Beauty kereszteződéseként. A déli féltekén ez a legelterjedtebb, szaporítása és nagyobb arányú üzemi termesztése azonban csak a 20. század második felében indult meg.

Október második felében éri el a kívánatos szüreti érettséget, a fogyasztási érettségét április végéig őrzi meg. Gyümölcse középnagy-nagy, kerekded, csonka kúp alakú. Könnyen beazonosítható héja viaszos bevonatú, fényes, zöld színű, para szemölcsökkel pettyezett. Húsa kimondottan szilárd, tömött, az íze mindenki számára jól ismert, kissé savanykás.

Breaburn

A Galához hasonlóan szintén Új-Zélandról származik a Breaburn, amely feltehetően 1952-ben a Lady Hamilton és a Cox narancs renet fajták házasításából jött létre. Magyarországon 1952 óta termesztik ezt a kései érésű és nagyon jól tárolható almafajtát. 

A Breaburn termése középnagy vagy nagy, sárga felületének hozzávetőlegesen 40 százalékát téglapiros, a napos oldalon csíkozott fedőszín borítja. Húsa kifejezetten kemény, ebből is adódik a jó tárolhatósága, hiszen magát a szüretet, továbbá a szállítást és a pulton történő tárolást is remekül viseli. Kellemes ízű, a cukor-sav aránya kimondottan harmonikus.

Jellemzője, hogy kifejezetten későn érik, így itthon csak a melegebb tájakon termeszthető. A szüretelésére nagyjából két hétig van lehetőség, ám a fogyasztási érettségét csak később, néhány hónapnyi tárolás után éri el. Ahogy már említettük, hosszú ideig tárolható, 5-6 hónapig képes elállni savlebomlás nélkül, és akár 10 hónapig is megmarad anélkül, hogy héjbarnulás és egyéb tárolási betegség jelentkezne. 

Pinova

A Pinova a Clivia’és a Golden Delicious fajták keresztezésével jött létre Németországban (Drezda-Pillnitz, 1986). Mivel a különböző betegségekre, liszthartmatra, venturiás varasodásra és baktériumos ágelhalásra nagyon kevéssé fogékony, így jelentősen kevesebb növényvédőszert kell használni ennek a termesztése során. A fenti okokból kifolyólag mind Németországban, mind más európai országokban egyre növekvő arányban telepítik ezt a szívós almafajtát. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy kizárólag kiegyenlített, valamint kielégítő vízellátottságú és páratartalmú termőhelyeken lehet eredményesen termeszteni. 

Gyümölcse külsőre is igen vonzó, középnagy (átlagosan 150-180 g), alakja enyhén kúpos. Jellegzetes megjelenését a cinóberpirossal mosott, olykor csíkozott sárga alapszín adja. Húsa kemény, lédús, íze édesen savanykás és illatos. Szeptember végén-október elején érik, fogyasztási érettsége pedig novemberben kezdődik és egészen júniusig tart.

Topaz

A Rubin és a Vanda szülőfajták keresztezésével jött létre Csehországban Dr. Jaroslav Tupy munkája nyomán a Topaz almafajta, amely a venturiás varasodással és lisztharmattal szemben rezisztens, így ahogy a Pinova esetében, minimális mennyiségű növényvédő szer elegendő a termesztéséhez. A Topaz gyümölcse középnagy méretű, formáját tekintve a pogácsához hasonlóan lapított gömb alakú. A héja sima, sárgás alapszínű, amit 60-100 százalékban mosott vagy csíkozott narancsvörös fedőszín jellemez. A húsa kissé sárga színű, roppanó, finom szövetű, kifejezetten bőlevű. Ennek az almafajtának az íze igen jellegzetes, intenzíven fűszeres, édeskés, a szedéskor azonban még némileg savanykás, ami a tárolás folyamán változik meg. Érési ideje október elején-közepén kezdődik, és normál tárolási körülmények között januárig áll el.

Jonagold

A Jonagoldot az Egyesült Államokbeli Genevában (New York állam) hozták létre két faj keresztezésével a Cornell Egyetemhez tartozó Mezőgazdasági Kísérleti Állomáson. Először 1943-ban porozták be a Golden Delicious-t Jonatánnal, hogy a két típus előnyös tulajdonságait egyesítsék. Az első gyümölcsöket 1953-ban hozta a facsemete, majd 1968-ban vezették be a közszaporításba a Jonagold almafajtát, amely utóbb elsősorban Európában terjedt el. Belgiumban fő fajta lett a Jonagold, de Hollandiában, Dél-Tirolban, Angliában és Németországban is jelentős mennyiséget termesztenek belőle. Hazánkban 1984 óta tartozik államilag elismert almafajták sorába, ezt követően pedig nagy mennyiségben telepítették.

A Jonagold gyümölcse nagy (220-250 g), a héj alapszíne sárgászöld, aminek 30-45 százalékát világospiros fedőszín borít. Szintén egy lédús, laza húsú, édes, enyhén savanykás fajtáról van szó, aminek kicsi magháza van. Szeptember végétől október közepéig lehet szedni a Jonagold almákat, fogyasztási érettségét 4-10 hónapig őrzi meg a tárolás függvényében. Az egyik legnépszerűbb a sok almafajta között.

Sütéshez, főzéshez is jól jöhet egy hámozókés, rendeld meg a Profibarkácsról!

Idared

Az Idared a legrégebbi alma fajták közé tartozik, amit 1926-ban a Jonatán és Wagner keresztezésével alkottak meg az Egyesült Államokban. Az Idaho államban kifejlesztett Idared szelekcióját 1935-ben végezték el, kereskedelmi forgalomba pedig 1942-ben került. Magyarországon is egy igen elterjedt fajta, de jelentősége egyre csökken mind itthon, mind külföldön. A legnagyobb előnye a hosszú eltárolhatósága volt, de a modern tárolási technikák, köztük az ULO (ultra low oxygen) bevezetésével ez az előnye már nem olyan jelentős a többi almafajtával szemben. 

A nagyméretű, lapított gyümölcsének minősége jelentősen függ a termőhelytől és az egyéb környezeti tényezőktől. Emellett előfordul, hogy a fa koronájának külső ágain függő gyümölcsök a nap hatására kívül gyorsan beszíneződnek, míg a beltartalmi értékek nem követik ezt, így nem olyan ízletes a gyümölcs. Az Idared húsa vajszínű, inkább bővebb a leve, ugyanakkor kemény és roppanós, az íze azonban nem kifejezetten jellegzetes, de kellemes, nem túl savas. Optimális fogyasztási érettségét 3-4 hónap tárolás után éri el.

Kiválóan aszalható, válassz hozzá aszalógépet!