Fenőkő

A fenőkő finomsága

Az eszköz legfontosabb paramétere a fenőkő finomsága. Ennek mérésére többféle nemzetközileg elismert standard rendszer (ANSI, FEPA, JIS, GOST) létezik, ami kissé megnehezíti az egyes modellek összehasonlíthatóságát. Azonban nagyjából azonos a skálák alapgondolata, ugyanis lényegében mind annak a kapcsolatát vizsgálja, hogy mekkora az egy négyzetcentiméterre eső szemcsék számossága (ezt jelöli a leírásokban található „K” szám), illetve ezzel egyidőben mekkorák maguk a szemcsék (általában mikronban mérve). Leegyszerűsítve a dolgot, hétköznapi nyelven háromféle finomsági szintet különböztetünk meg: durva, közepes és finom.

• A durva felületű fenőkő a komolyan sérült, esetleg csorbult élek újjáélesztésére, profilozásra szolgálnak. Mivel egy teljesen új élt szükséges kialakítanunk, ezért akkor is tehetünk egy próbát, ha kitört egy kisebb darab az pengéből, hiszen addig folytatjuk az élezést, míg a teljesen új él vonala a törés legmélyebb pontja felé kerül. A fenőkő finomsága ebben az esetben K100-200 körüli. Karbantartó élezéshez viszont egyáltalán nem ajánlott, mivel ehhez a művelethez képest túl sok anyagot választ le, így szükségtelenül, hamarabb kopik a penge. A túl gyakori élezés ugyanakkora hiba, mint annak hiánya.
• Közepes finomságú fenőkő az enyhébben sérült vagy tompa pengék élezését segíti. Az erre a célra kialakított eszközök finomsága leggyakrabban K400-800 közé esik.
• A pengék tökéletesítéséhez, rendszeres karbantartásához finom (K1000 vagy feletti) fenőkövet használunk. Ezen felül a vágóképesség további fokozásához, szó szerint borotvaéles pengét eredményez a K3000 értéken felüli finomság.

Egyrészt, mivel kerti késeink is eltérő állapotban lehetnek, másrészt mivel egyetlen pengéhez is szükség lehet több finomságú fenőkő egyidejű használatához (mondjuk egy durván sérült késből szeretnénk tökéletesen éles eszközt varázsolni), ezért praktikus megoldás kombinált fenőkövet beszerezni, melynek két oldala eltérő finomságú. Próbálja ki vadász és túrakéseink egyikén is!

Tipp! Azt már tudjuk, milyen típusú fenőkövek léteznek, de hogyan lehet megállapítani, hogy melyikre van szükségünk? Nem sérült, de tapasztalhatóan tompa a késünk, honnan tudjuk, hogy milyen mértékű az életlenség? Szerencsére többféle trükk létezik ennek a meghatározására.

• Ha ellenfénybe tartva a metszőollónk pengéje megcsillan, akkor az bizony tompa, indokolt egy közepesen durva fenőkő használata.
• Ha nem csillan meg a fényen, következőnek a penge tapadását ellenőrizzük. Vegyünk elő egy kevésbé sérülékeny tárgyat (késes mesterek erre az hüvelykujjukat használják), kissé döntsük meg és a pengét ráállítva, mindenféle nyomásgyakorlás nélkül nézzük meg, hogy a penge a helyén marad-e. Ha a penge lecsúszott, használjunk finom fenőkövet az élezéshez.
• Borotvaéles pengékhez ellenőrizhetjük egy darab papíron, friss kenyéren, lédús gyümölcsökön, hogy nyomás nélkül, csakis a kés saját súlyát használva mennyire viszi az eszköz az anyagot. Ilyen célok elérésére extra finom fenőkő javasolt.

A leggyakoribb csiszolóanyagok

• Szilícium-karbid: Természetben megtalálható ásvány. Festék eltávolításra, műanyagokra, üveg-, márvány- és kőcsiszolásra használják általában.
• Alumínium-oxid (másnéven korund): Szintén természetes ásvány, a közismert Mohs-féle keménységi skála szerinti értéke 9, ami azt jelenti, hogy ennél már csak a gyémánt keményebb. Leggyakrabban ezzel kezelt felület az acél, a színesfémek vagy a fa. Készletünk legtöbb darabjának alapanyaga az alumínium-oxid.
• Szintetikus csiszolóanyagok: Hevítéssel, olvasztással, egyéb műveletekkel mesterségesen előállított anyagok, mint például a cirkónium-oxid vagy az ipari (mesterséges) gyémánt. Ezutóbbira a termékpalettánkon is találhatunk példát, a nyéllel ellátott Yato gyémánt fenőkő. Ugyan drágább, mint társai, de nem annyival, mint amennyit a neve sugall, csupán egy-kétezer forint a maximális eltérés a legolcsóbb és a legdrágább termékünk közt ebben a kategóriában.

Mi a fenőkő és a fenőacél közt a különbség?

Elsősorban, míg a fenőkő új pengét alakít ki azáltal, hogy anyagot választ le, addig a fenőacél használata során végig a meglévő éllel dolgozik. Fő feladata, hogy az elferdült éleket segítsen visszaállítani. A másik nagy különbség a használat gyakorisága. A fenőkő legtöbbször akkor kerül elő, amikor láthatóan szükségessé válik, legyen az új él kialakítása vagy karbantartás, viszont ezutóbbi sem olyan gyakori, mint a fenőacél igénybevétele. Egyes iparágakban a késeket minden alkalom előtt, 4-5 fenőmozdulattal megfenik. Szigorúan véve tehát a fenőkő élezésre, a fenőacél pedig fenésre való. A kínálatunkban elérhető Fiskars fenőacél biztonságos, ergonomikus markolattal rendelkezik, mosogatógépben mosható.

A fenőkő, élezőrúd használati módjai

Igazi vitaindító a fenőmesterek közt, hogy szárazon, vízzel vagy olajjal helyes a fenés művelete. Nincs generikusan elfogadott verzió, egyetemesen igazolt jó vagy rossz választás, mindenki saját meglátása szerint dönt a fenőkövek esetében. (A fenőacéloknál viszont általános nézet, hogy nem szükséges semmilyen folyadékot bevetni.) A fenőkő alapfeladata, hogy anyagot válasszon le. A folyadékok csökkentik a súrlódást, csúszósabbá teszik a követ, így tovább tart az élezés is. Ez a száraz követ használók legfőbb érve. Ezzel szemben szárazon a levegőbe kerülő (például) fémpor kényelmetlenné teszi a munkát, sőt egészségkárosító is egyben, a folyadékok viszont egyszerűen megkötik ezeket a részecskéket. Az olaj további előnye a vízzel szemben, hogy a fenőkő nem tömődik el (ezáltal nem is csökken a vágóképessége), mivel az olajon lebeg a megkötött por, tisztításkor minden, fenőkőre kerülő kosz könnyedén távozik. Az olajjal használt fenőkövet nem kell áztatni sem, nem úgy, mint ha a vizet választjuk. Olajozáshoz használhatunk praktikus kézi adagolós zsírozót is! Yato, Neo, Topex, csak néhány márka, akinek fenőköveit forgalmazzuk. Nézzen szét!

Fenőkő használatával kapcsolatos kérdések