Fa lazúrozása házilag

Fa lazúrozás házilag

A fa az egyik leggyakrabban használt alapanyag, amelyből a mindennapi használati tárgyaink készülnek. Legyenek azok bútorok, vagy az épületek szerkezeti elemei. A fa népszerűsége annak ellenére töretlen, hogy kétségtelenül megfigyelhető a műanyag térfoglalása, szinte minden olyan területen ahol a korábbiakban fát alkalmaztak. A fa kiemelt jelentőségét talán éppen az adja, hogy képes visszacsempészni az életünkbe a természetesség érzetét a műanyagok által uralt világban.

A fa azonban törődést és odafigyelést igényel, időtállósága e nélkül nem korlátlan. A nyersfa védelme érdekében a két legtöbbet alkalmazott eljárás a fedőfesték és a lazúr. A fedőfestéket elsősorban akkor érdemes használni, ha nem elsőrangú szempont, hogy lássuk a fa erezetét. Kiváló megoldás lehet ez sérült, kopott, vagy újrafelhasznált (visszacsiszolt) faanyagok esetében. Abban az esetben viszont, ha úgy szeretnénk óvni és kezelni a fát, hogy annak erezete is látszódjon, mindenképpen a lazúr a legcélravezetőbb eljárás. A lazúrozás technológiája már régóta ismert a faiparban, ugyanis az emberiség a fa természetes szépségét mindig nagyra tartotta. A lazúrozás lényege, hogy a fedőrétege nem takarja el a fa eredeti erezetét, felfedi annak eredeti szépségét. A végeredmény azonban különböző lehet. Ez egyrészt függ a lazúr fajtájától, másrészt a választott faanyag jellemzőitől. Lássuk hogyan zajlik a fa lazúrozása házilag.

Hogyan kell előkészíteni a fa felületet lazúrozásra?

Mindenképpen egy por és zsírmentes, relatíve tiszta felületet kell kapnunk, mert a lazúr csak erre tud feltapadni oly módon, hogy valóban időtálló védelembe részesítse a fafelületünket. Viszonylag könnyű dolgunk van, ha egy új (korábban nem festett, nem lazúrozott), de már gyaluláson átesett fafelülettel van dolgunk. (Ilyen lehet például egy újonnan megvásárolt, kezeletlen, nyersfa kerti bútor.) Ebben az esetben az elsődleges feladatunk a tisztítás, amire egy nagyobb ecset tökéletesen megfelelhet, esetleg a felület óvatos finomcsiszolása. Abban az esetben, ha a faanyag már korábban lazúrozva volt, netán festve, akkor nem tudjuk megspórolni a felület precíz visszacsiszolását. Akkor járunk el megfelelően, ha a korábbi fedőréteget teljesen eltüntetjük és visszamegyünk a nyersfáig. Ezekben az esetekben a csiszolópapír már lehet, hogy kevés lesz. Nagyobb felületeknél jól jöhet egy multifunkcionális csiszológép, vagy a sarokcsiszolónk képében megjelenő nehéztüzérség.

Milyen szempontok alapján válaszunk lazúrt? Milyen fajták vannak?

Létezik oldószeres, vagy vízbázisú, továbbá vékony és vastag lazúr. A szaküzletekben ezeknek a kombinációit tudjátok megvásárolni. Érdemes tehát végigvenni, hogy melyiket mikor alkalmazzuk.

Oldószeres és vízbázisú lazúr

Ebben a tekintetben a legfontosabb ökölszabály az, hogy ha korábban kezeletlen, nyers felülettel van dolgunk, mint például a korábban említett kerti bútor esetében, akkor érdemes vízbázisú lazúrt használni, mert lényegesen környezetbarátabb és a frissen festett felület nem párologtat ki magából olyan gázokat, amelyeknek egészségügyi kockázatai vannak. Pontosan ezért beltérben is kifejezetten javasolt.  Abban az esetben, ha a fafelületünk korábban már kezelve volt oldószeres lazúrral, akkor továbbra is ennek az alkalmazása javasolt, ugyanis a lazúrban lévő oldószer eltömíti a fa pólusait – pont ettől olyan hatékony -  és ezeken a pontokon a vízbázisú lazúr nem tud megfelelően tapadni.

Vékony és vastaglazúr

Elsőre talán sokan azt gondolnák, hogy a vastaglazúr a legjobb megoldás, hiszen az vastagabb, így biztosan jobban is véd. Ez azonban nem automatikusan igaz. A választásunkat elsősorban a fafelület szerkezete fogja eldönteni. Érdemes szem előtt tartani, hogy a fa – mivel természetes anyag - mindig mozog. Ennek a mértéke természetesen különböző. Léteznek olyan fafelületek, ahol ezt a természetes mozgás jelentősen lecsökkentik. Így van ez a fából készült nyílászárók esetében, ugyanis azokat ellentétes szálirányú faelemekből építik össze, úgy, hogy az egyes faelemek szálirányból meghatározható mozgásai a lehetőségekhez képes kiegyenlítsék egymást, mérettartó faelemeket eredményezve. Könnyen belátható hogy miért lényeges ez, ellenkező esetben ugyanis ajtóink, ablakaink nagyon hamar használhatatlanokká válnának. Ezekben az esetekben a vastag lazúr használata ajánlott, ugyanis ez képes hosszabb ideig távol tartani a nedvességet a fa szerkezettől, annak érdekében, hogy azok hosszú távon is használhatóak legyenek.

Teljesen más a helyzet egy a kültérben elhelyezett fa kerti bútor esetében, ahol a fa természetes mozgása lényegesen nagyobb lesz. Ezt a mozgást a vastaglazúr nem tudja követni, így annak felülete idő előtt felrepedezik, jelentősen csökkentve a védelmi képességét. Itt jön képbe a vékonylazúr, amely képes követni ezt a mozgást, mintegy együttmozogva a fával. Általánosságban azt lehet mondani, hogy minden kültérben elhelyezet fafelület esetében, legyen az kerti bútor, kerítés, vagy filagória, vékonylazúrt használjunk.

Hogyan végezzük a lazúrozást?

Miután megfelelően előkészítettük a fa felületet, elkezdhetjük a munka lényegi részét, felhordhatjuk ecsettel a megfelelően kiválasztott lazúrunkat a felületre. Nagyon lényeges szabály, hogy a lazúr felvitelét mindig a felület közepén kezdjük és onnan haladjunk a szélek irányába. Érdemes a lazúrt több rétegben és több irányból is felvinnünk. Itt arra figyeljünk, hogy a záró réteget mindig száliránnyal megegyezően vigyük fel a fa felületre. A záró réteg felfestése előtt – természetesen kivárva a gyártó által meghatározott száradási időt – érdemes finoman átcsiszolni a felületet. Ez egyrészt nagyon kedvező hatással lesz a záró lazúr rétegünk tapadására, másrészt pedig, sokkal simább és szebb felületet kapunk végeredményként.

Fa lazúrozása házilag - Néhány extra tanács zárásként

Járófelület kezelésére lazúrt ne használjunk, ugyanis a lazúr nem kopásálló.

Amennyiben kültéren szeretnénk munkát végezni, megfelelően kell megválasztanunk az időjárási körülményeket. Esőben, vagy közvetlenül az után semmiképpen ne végezzük ezt a munkát, ugyanis a nyersfa megszívja magát nedvességgel, ami megakadályozza abban, hogy a lazúr megfelelően felszívódjon a farostok közzé. Erős napsütésben sem érdemes lazúrozni, ugyanis a hígító a napfény hatására az optimálisnál gyorsabban fog párologni, amely nagyon kedvezőtlenül fog hatni a lazúrrétegünk időtállóságára. Kezünket mindig védjük védőkesztyűvel!