Hibák vályogház felújításakor

Vályogház felújítása során elkövethető hibák

Néhány évvel ezelőtt egy ingatlan vásárlási projektben voltam és több vályogház is a látókörömbe került. Néhányuk eléggé ígéretesnek tűnt, ezért egy kicsit utána mentem a témának. Rögtön az elején nem árt leszögezni, hogy nem kell megijedni a vályogházaktól, mert rengeteg előnnyel szolgálhatnak a tégla építésű rokonaikhoz képest, de mindenképpen érdemes konzultálni egy, a vályog használatához értő szakemberrel, mert szakszerűtlen felújítás esetén akár visszafordíthatatlan károkat is okozhatunk az ingatlanunkban. Talán nem okozok nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy ez a pont a vályogházak felújításának az Achilles-ina, ugyanis nagyon kevés olyan szakember maradt, aki valóban mestere ennek a hagyományos építkezési módnak. Lássuk mik lehetnek a hibák vályogház felújításakor.

Tipp: Ha magad ugrasz neki az építkezésnek, akkor szükséged lehet kőműves szerszámokra. 

Mi az a vályog?

Kezdjük a kályhától. Mi az a vályogépítkezés?  A vályogépítkezés az építkezés olyan módja, amelynek meghatározó építőanyaga a vályogból és valamilyen rostos anyagból álló keverék, amelyet szintén vályognak neveznek. A vályogot leggyakrabban vályogtégla és vályogvakolat formájában használják fel. Ismert még a nádszövet közé döngölt vályogfal is. A vályog az emberiség egyik legrégebben használt építőanyaga. Az építéshez felhasznált kevert vályognak két fő összetevője van: egyrészt szemcsés ásványi adalékból, másrészt rostos növényi adalékból áll. A vályog készítésének folyamata a vályogvetés. A szemcsés összetevő lehet természetes előfordulású vályog, amely vályogos talajból bányászható, valamint lehet agyag és homok meghatározott arányú, mesterséges keveréke. A természetes vályog, meghatározása szerint olyan finomföld, amely szemcseméret-összetétel szerint nagyjából ugyanakkora mennyiségben tartalmaz agyagot, iszapot és homokot, tehát ez nem azonos az építéshez használt vályog fogalmával. A rostos összetevő szinte bármilyen nehezen bomló növényi rost lehet, leggyakrabban szalma, pelyva, törek, forgács vagy növényevő trágyája.

Vályogtégla "hozzávalók"

1 köbméter szemcsés kerevékhez az alábbi anyagmennyiséggel kell számolni (de anyagminőségtől függően változhatnak az arányok, ki kell kísérletezni):

• 0,2 köbméter agyag
• 0,4 köbméter homok
• 0,4 köbméter iszap
• 15 zsák szalma

Mik a vályogház előnyei?

A negatív megítéléssel szemben a vályogház rengeteg előnyös tulajdonsággal bír még amellett is, hogy kifejezetten olcsó és könnyen előállítható alapanyag. A vályogház természetes alapanyagokból áll, így sokkal környezetkímélőbb jelenség egy téglaháznál: a vályogház épülése során kevés hulladék és égéstermék keletkezik és kifejezetten jól kombinálható más természetes anyagokkal (pl. fagerendák).

A vályogház „lélegzik”: a jól szellőző falak saját mikroklímát alakítanak ki, ennek köszönhetően a vályogház hőszigetelése nagyon jó. A vályogház télen rendkívül jól tartja a hőt, míg a nyári forróságban kellemes hűvös klímát tart odabent. A falak megkötik a levegőben szálló port és nedvességet, sőt, egy tűzálló anyagról beszélünk!

Mik a vályogház hátrányai?

A legtöbb különféle alapanyagú ingatlanhoz hasonlóan a vályogház sem tökéletes. A vályogfalak gyenge pontja a víz, nagyon érzékenyek a nedvesség minden formájára. A régen épült vályogház falak annak idején nem kaptak szigetelést, így a falak magukba szívták az eső- és talajvizet, emiatt lehullhat róluk a vakolat. Az eső ellen leggyakrabban a túlnyúló tetővel védekeztek, ám a talajvíz ellen nem tudtak mit tenni. Ahogy szárad a vályogfal, rengeteg vizet veszít és összezsugorodik, emiatt a téglák közé más betételemeket (régen szalmát, ma soványbetont) kell helyezni, hogy a vályogház falai ne kezdjenek el repedezni. A szigetelés nélküli vályogházakban a sok nedvesség miatt korhadni kezdtek a burkolatok, a bútorok pedig bepenészedtek, emiatt lett a vályogházak megítélése olyan negatív.

A vályogház felújítása és a leggyakrabban elkövetett hibák

Ha vályogház felújításra adjuk a fejünket, akkor először szükségünk lesz egy renoválható épületre. Ehhez alaposan nézzünk szét a környéken, és csak olyan területen vásároljunk, ahol nincs a közelben folyó, patak vagy tó, hiszen a vályog köztudottan rendkívül érzékeny a nedvességre. Mielőtt aláírjuk az adásvételi szerződést, alaposan járjunk utána a talaj összetételének, illetve a talajvíz után is érdeklődjünk. Fontos tudnunk, hogy a kiszemelt vályogház milyen talajra épült: kavicsosra, agyagosra vagy homokosra. Ezek mellett a vízelvezetés is lényeges, továbbá nézzünk utána, hogy van-e csatorna, milyenek a vízvezetékek.

Ezután alaposan vizsgáljuk meg a házat is, leginkább a tetőszerkezetet, a szellőzést, az épület lábazatát, a mennyezetet, a falakat és az ereszcsatornákat. Természetesen azután is érdeklődjünk, hogy felújították-e már az épületet.

Mindig tartsuk szem előtt, hogy egy vályogház esetén gyakran nem lehet minden kívánt átalakítást elvégezni, ugyanis azokkal akár visszafordíthatatlan károkat okozhatunk az épületben. Ennek még akkor is fennáll a veszélye, ha a felújítást végző szakemberek nem tartják szem előtt, hogy egy vályogházon dolgoznak, és ennek következtében olyan anyagokat vagy szerkezeteket használnak, melyek nem illenek a házhoz.

A vályogházak felújításánál két olyan alapvető szempont van amire mindenképpen figyelnünk kell. Egyrészt a vízelvezetésnek fokozott jelentősége van. Másrészt pedig a vályog „lélegzik”, tehát kizárólag olyan anyagokkal dolgozhatunk, ami ezt lehetővé teszi a számára. Lényegében minden hiba, amit elkövethetünk a két szempont valamelyikének a figyelmen kívül hagyásából fakad.

A vályogházak esetében alapvető probléma a vízelvezetés megoldása, első körben erre kell nagy gondot fordítani. A tető javítása az elsődleges feladat, hogy a felülről érkező csapadék ne károsítsa az épület belsejét, hisz a vályogfalak hosszú távon könnyen szétmállanak, ellenségük a víz. A tető felújításánál sokan belesnek abba a hibába, hogy belülről lefóliázzák a cserepet. A szarufákra rögzített fóliázással több baj is van. Először is a tetőtér a zárt fólia miatt nem tud szellőzni még akkor sem, ha a fóliát "légáteresztőként" adják el a gyanútlan vevőnek. A tetőzet fedésének (legyen az cserép, pala, bármi) igen fontos szerepe van az alatta található tér szellőzésében, az egyes darabok illesztésénél mozogni tud a levegő. A fóliával lezárt tetőtérben keletkező pára viszont nem tud eltávozni, így a padlástér befülled. A hagyományos vályog parasztházak földtapasztással fedett padlástereiben különösen nagy károkat okozhat ez. Az eltávozni nem tudó nedvesség a földtapasztást nedvesíti, ami gombásodás, penészesedés kialakulásához vezethet.

A következő feladat az alulról beszivárgó víz megakadályozása. Ez lehet egyrészt felcsapódó víz, ami rosszul elhelyezett ereszcsatorna, vagy még több esetben ereszcsatorna hiánya esetén akár egy méter magasságig is áztathatja a falat, és a ház északi oldala sosem fog tudni kiszáradni, nedves, dohos lesz. A másik oka az alulról jövő talajnedvesség, ami nem a talajvíz, ahogy azt sokan tévesen hiszik, hanem a földbe beszivárgott csapadék. A vályogházak hagyományos technikákkal készültek, alul nem volt szigetelés. Ha viszont átfúrják a falat a lábazati résznél, hogy például vizet gátló anyagot injektáljanak bele, ahogy azt téglaépületeknél alkalmazzák, a vályogház instabillá válhat. Mivel a szigetelés alatti, kevés terméskőből, sokszor csak téglából álló gyenge alap továbbra is vízben áll, a víz nem tud kifelé párologni a falakon keresztül. Jó megoldás lehet, ha az épület belsejében kiszedik az aljzatot, bazalt zúzalékot terítenek rá 15-20 centiméter vastagon, hogy a kapilláris hatást megszüntesse, vagyis a víz közvetlen feljutását megakadályozza, de a párolgást nem. Erre a zúzalékra már lehet fektetni akár hajópadlót vagy padlástégla burkolatot. Itt is fontos, hogy jól szellőző anyga legyen!

Ha attól eltekintünk, hogy milyen ronda tud lenni egy műanyag nyílászáró egy százéves, vályogból vagy akár másból épült parasztházon, akkor megint csak a szellőzés teljes megszűnésére lyukadunk ki. Erre egyébként már a modern házak építésénél is rájöttek a gyártók, és elkezdtek szellőzőlukacskákat gyártani ezekbe. A vályogházakon nem véletlenül tett jó szolgálatot a fa: a természetes légmozgás biztosított volt. Ráadásul szerkezeti és építéstörténeti szempontból is ez illik egy vályogházba.

Fontos, hogy egyensúlyban legyen a két épületrész minden szempontból. A kőművesek csorbázzák az eredeti házhoz a hozzáépített részt általában, ami vályog esetében végzetes hiba. A csorbázás azt jelenti, hogy cikkcakkban teszik egymásba az építőanyagot, egyet a régi házéból elvéve, az újéból hozzátéve. A vályogot tilos összecsorbázni egy téglafallal, mert a vályog épület folyamatosan mozog, instabil, repedések keletkeznek a falak között, és akár össze is dőlhet tőle, ha nem rögtön, de pár év múlva. Meg kell hagyni a két külön szerkezetet, mozgási hézagot kell hagyni a két épület között. Mert bár az új falszerkezet is mindig mozog valamennyit, de máshogy, mint a vályog. Ez egyébként bármilyen hozzáépítésnél ésszerű és betartandó szabály.

Vályogház felújítása és drénezése

Sokan alkalmazzák a drénezést, nagyon hasznos lehet, de megoszlanak a vélemények a hatékonyságáról. A dréncsövet a földbe fektetik le a ház körül 40-80 centi mélyen, háza válogatja. Egyrészt nem feltétlenül szükséges, viszont költséges dolog, másrészt sokan elkövetik azt a hibát, hogy a dréncsövet geotextíliával bevonják, hogy a csövön lévő lyukakat védjék a föld beszivárgásától. Ez hatalmas hiba, hisz így a dréncső pont az eredeti funkcióját nem tudja betölteni, a ház körüli víz elvezetését, mivel épp a geotextilben vagy közvetlenül mellette feltorlódott föld tömi el a csövön lévő kis lyukakat.

A régi épületek falainál elsőrendű cél, hogy a falak kifelé, a szabad tér felé szellőzzenek, különösen így van ez a vályogháznál, főleg, ha nincs alattuk vízszintes falszigetelés, ahogy ez sajnos a legtöbb esetben hiányzik. Ha műanyag hálót teszünk rájuk, akkor ezt a szellőzést nagy mértékben lerontjuk: fölösleges, sőt veszélyes és költséges akció. Különösen fontos a falak szellőzése szempontjából a megfelelő vakolat.
Egy vályogházat ideális kívül-belül, az eredeti megoldásnak megfelelően anyagával simítani, de ez nem könnyű eljárás. Vannak kifejezetten ezekre az épületekre kifejlesztett modern és viszonylag drága szellőző vakolatok is, de jó és olcsó megoldás lehet a mészhabarcs alkalmazása. Mivel utóbbi oltott mész, homok és víz megfelelő arányú keveréke. Fontos, de sok buktatót magában hordozó téma a vályogfalak utólagos szigetelése. Sajnos sokan alkalmazzák, de pont a vízzáró tulajdonsága miatt tilos használni a polisztirol hőszigetelő lapokat. Nem beszélve arról, hogy van, aki ezeket az épület belsejében is használja, hogy a szigetelés mellett a falakat is „kiegyenesítse”. Ezek a megoldások hosszú távon végzetes hatással lehetnek a régi épületre.

Tipikusabb hiba, amit a vályogházak felújítása során el szoktak követni, hogy a falak mentén kavicsokkal feltöltött vízelvezető árkot építenek ki. Azért szoktak kavicsokat tenni a fal földszint alatti része köré, mert így próbálják csökkenteni annak nedvességtartalmát, azaz így szeretnék támogatni a szellőzést. Ezzel azonban épp az ellenkezőjét érik el, így pont oda fog folyni a víz, ami végül belejut a fal tövébe. Ne kövessük el ezt a hibát vályogház felújításakor!

Összességében elmondható, hogy amennyiben betartjuk a fenti ökölszabályokat, egy vályogház felújítás nagyon ésszerű döntés lehet. Ha egyéb építőipari megoldások is érdekelnek, olvasd el a Tégla vagy könnyűszerkezetes házat építsek című bejegyzésünket is.